A gond csak annyi a szerelmes levéllel, hogy ez az ajándék épp az, aminek látszik: egy levél, s mivel nincs a továbbfejlődésre alkalmas rügye, rövid időn belül emlékké válhat. De ami igaz, az igaz: valóban nagyon mutatós. A szívlevél valójában egy Thaiföldön élő liánnövény, a Hoya kerrii , a szív-viaszvirág egyetlen húsos, lapos, az említett alkalomhoz illő levele. Pedig a nálunk is kedvelt viaszvirág távol-keleti rokona "egészében" is  rendkívül mutatós növény. Szukkulens, szív alakú, egymással átellenesen álló, fényes-zöld leveleivel és közelről rendkívül mutatós virágaival díszít. Szárán másodlagos gyökereket fejleszt, amivel megköti a számára támasztékot nyújtó fa repedéseiben és ágközeiben felhalmozódó tápanyagot, illetve a levegő nedvességtartalmát. Hajtásdugványról könnyen szaporítható: a fejlődő léggyökerei ezt a folyamatot gyorsítják.    Virágai a viaszvirágra jellemzően aprók, de annál mutatósabb, illatos, félgömb alakú ernyővé állnak össze. Évről-évre hosszan, évente akár háromszor is bőségesen nyílnak, ha kielégítjük a szív-viaszvirág alapvető igényeit. Jó ha tudjuk, hogy a virágrügyek az előző év virágzati tengelyén fejlődnek, tehát azokat ne távolítsuk el. Amikor megjelennek az új virágrügyek, ne mozgassuk cserepét, mert a növény ettől eldobhatja őket. Hasonlóan pórul járunk, ha túlöntözzük: a Hoya gyökerei nem bírják az állandóan nedves közeget, könnyen elrohadnak. Talaja ezért legyen porózus, jó vízáteresztő. Nem túl tápanyagigényes, tavasztól őszig elég, ha csak kétszer tápoldatozzuk.  Világos, ablak közeli helyre rendezzük be lakhelyét, úgy hogy a nyári tűző nap ne égesse levelét. Késleleti virágzását, ha túl nagy cserépben neveljük, míg a szűkös hely serkenti azt. Télen - a pihenő időszakban - hagyjuk, hogy földje a két locsolás közt kiszáradjon. Nyáron háromleveles hajtásainak meggyökereztetésével viszonylag könnyen szaporíthatjuk.