Burgonya Kerüljük a nagyon sáros gumókat, mert nem látjuk, mit takar a föld. Az újburgonyát héjastól és tisztítva is lehet kapni általában. Ebben nagyon sok víz van, tehát ha ráncos, vagy száraz a héja, öreg lehet, ne azt válasszuk. Tisztított újburgonyát csak akkor vegyünk, ha még aznap elkészítjük, mert könnyen megromlik. Ha zavaros lében úszik, inkább válasszuk a héjasat. Nyárra véget ér a zsenge újburgonya-szezon, megnőnek a gumók, de még mindig jóval több vizet tartalmaznak, mint a téli burgonya. Figyeljünk a héj épségére, frissességére, a krumpliszemek legyenek kemények. Az ősszel és télen vásárolt burgonya héja már vastagabb, és a tárolás során sérülések keletkezhetnek rajta. Figyeljünk arra, hogy ne legyen penészes, esetleg rothadó rész a szemeken. A barna foltok gyanúsak, ha nyomásra puha, az belülről jövő rothadást jelezhet. A téli burgonya egy idő után unalmában elkezd csírázni. A csírákat le szokták tördelni, de ha nagyobbra megnőnek, sok energiát felhasználnak a gumóból, ezért ha ráncos a felülete, puha, akkor valószínűleg nem megfelelően tárolt, sokat vesztett az értékéből, sőt esetleg fagyott, ne vegyük meg. Szerencsére ma már megint lehet több fajtából válogatni, nem csak rózsaburgonyát termelnek. Én nagyon szeretem a sárgás héjú és belű fajtákat is, ízletesebb, de könnyebben szétfő, ezért pl. rakott krumplihoz nem olyan jó. Nem szeret meleg helyen állni, ezért otthon is vagy hűvös kamrában, vagy a hűtőszekrény zöldséges rekeszében tároljuk. Sárgarépa Alapvetően kétféle répát lehet látni az árusoknál, az egyik a "klasszikus", kicsit bumfordi, lefelé keskenyedő, a másik vékonyabb, nagyjából egyforma vastag mindkét végén, és gömbölyű. A nagyon nagy méretű sárgarépa általában íztelenebb, mint az apró, kivéve a gömbölyű végű "holland", karottának is nevezett fajtákat. Ezek édesebbek, ízesebbek. Ha nyersen szeretnénk használni, mindenképp ez ajánlott, de főzve-sütve is finomabb. A zsenge koratavaszi répa részben melegházban terem, tehát valószínűleg sok műtrágyát látott, részben azonban külföldről jön, megint lehet melegházi, vagy szabadföldi. Amíg drágának találjuk, inkább ne vegyük. A répa betakarítása során sokszor sérül, törik, ezért hiányos, vagy sérült példányokat gyakran látni a piacon is. Megfelelő tárolás mellett a sérülés nem okoz komolyabb gondot, de penészedhet, szélsőséges esetben rothadhat is, ezért alaposan nézzük meg. Ha a sérült felület nem puha, nincs rajta gyanús elszíneződés, akkor nyugodtan megvehetjük. Sokszor előfordul, hogy a szárnál zöldes színű a répa, ez csak esztétikai hiba. Ha növekedés közben nagyon "kilóg" a földből, a fény hatására megzöldülhet - nyilván álcázza magát. A répára is igaz, hogy a friss, vagy megfelelően tárolt áru nem puha, fonnyadt, ráncos. Ha még rajta van a zöldje, az se legyen fonnyadt vagy elszáradt. Ha nedvesen vesszük meg, töröljük szárazra, vagy várjuk meg, míg megszikkad, nehogy rohadásnak induljon tárolás közben. A nagyon göcsörtös példányokat nehéz megtisztítani, ezért inkább szobrászoknak ajánlott. A sárgarépa is sok vizet tartalmaz, ezért nem szeret meleg helyen lakni, kamrában vagy hűtőben annál inkább.   Fehérrépa vagy petrezselyemgyökér Gyakorlatilag ugyanazok érvényesek a petrezselyemgyökérre, mint a sárgarépára. A fehérrépához hasonló zöldség a pasztinák, de nagyobb, és "kövérebb" annál. Hasonló az ízük is, a felhasználásuk is, nem történik semmi baj, ha véletlenül összetévesztjük őket. A fehérrépát általában a zöldjével együtt árusítják, a petrezselyemzöldet vágjuk le a répáról, és tegyük vízbe külön. A szárát is bele lehet főzni az ételbe, ha nem vágjuk apróra, könnyű eltávolítani is. Télen kevés friss petrezselyemzöldet nyerhetünk, ha a répa "kalapját" levágjuk, kis tálkára tesszük és kevés vizet öntünk alá. Ablak közelében kihajt, és zsenge leveleket nevel, de könnyen rothadni kezd a répa, ezért óvatosan bánjunk a vízzel alatta.