A kertek kellemetlen, hívatlan vendége a vakond. Hogy ez a sötét bundás, szelíd jószág káros vagy hasznos-e, arról már eddig is sokat vitatkoztak, és bizonyára fognak is vitatkozni.

A vakond főleg rovarokkal, a talajban élő pajorokkal, lótücsökkel táplálkozik, és minthogy ezeket tömegesen pusztítja, hasznosnak minősül. Igen ám, de hatalmas túrásokat készít a fáradságos munkával ápolt gyepen, kitúrja a frissen ültetett palántákat, a magvetést, és - ami nagyon fontos - nem tesz különbséget a talajban élő káros és hasznos élőlények között, ezért mértéktelenül pusztítja a nagyon hasznos földigilisztákat is.

Ezért a természetvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy a vakond védett állat a szántóföldeken, a réteken és a legelőkön, de nem védett állat a kertekben és a parkokban. A vakond elriasztásának több - gyakorlatban bevált - módszere ismeretes. Eredményesnek bizonyult az, hogy az állat friss járataiba petróleummal vagy gázolajjal átitatott vattacsomót, rongyot dugnak. Ugyancsak érzékeny a vakond a karbidból a talaj nedvességtartalma hatására fejlődő acetiléngáz szagára is.

A vakond elleni küzdelem legdrasztikusabb, de leghatásosabb módja a Critox nevű füstpatron használata. A meggyújtott patront a friss vakondjáratba kell helyezni és a földet le kell taposni, nehogy a füst a szabad légtér felé terjedjen. Mivel a vakondok családokban élnek, esetleg több patron használatára is szükség lehet.