Mi magunk is sokat tehetünk almánk szépségéért. Az alma héján és a húsába is benyúló barnulás a leggyakoribb tárolási betegség, amely komolyabb esetben már a szüret előtt, a fákon lévő almán is megjelenik. A gyümölcs esztétikai értékéből sokat levonnak a ronda barna foltok, ami otthoni fogyasztásnál még hagyján, egy éles kés megfelelő alkalmazásával orvosolhatjuk is, de kereskedelmi forgalomban maximum értékcsökkent áruként kaphat létjogosultságot. A vizuális megnyilvánulásokon túl a foltosság még remek táptalaj is bizonyos gombák és baktériumok számára, szóval már csak ezért se hagyjuk, hogy foltos legyen.

A kór egyébként az alma lenticella foltossága nevű élettani betegség, amely elsősorban a piros színű, nagy gyümölcsű fajtákon - leginkább a Jonathanon - gyakori. A betegség oka többnyire kalciumhiány. Gyakran valóban csak a kalcium (Ca) relatív hiányáról van szó, ami az egyoldalú műtrágyázásnak vagy a túl savanyú talajnak köszönhető. Ilyenkor a növények számára nincs szabadon felvehető kalcium a talajban, csak kötött, ami a gyökerek részéről olyan, mintha nem is lenne.

A kalcium felvételét az időjárás is befolyásolja: tartós szárazság esetén a növény tápanyagfelvétele csökken, a gyümölcs sejtfalai nem tudnak tökéletesen kifejlődni.

Mit tehetünk ellene?

Ha már vettük a fáradságot a gyümölcstermesztésre, ne hagyjuk, hogy ronda és beteg almáink legyenek! Persze a védekezést sem kell túlspilázni, elég, ha a gyümölcs növekedése alatt, a szüretig 3-4 alkalommal kalciumtartalmú, komplex műtrágyával, lombpermetezéssel közbenjárunk.

A fa műtrágyázását érzéssel, visszafogottan, és főleg szakszerűen ajánlott végezni, mert a túlzott tápanyagbevitel sem éppen egészséges, sőt, a túladagolás igazából pont olyan súlyos következményekkel jár, mint a hiány. Ha a kór minden évben megtizedeli az állományt, akkor érdemes talajvizsgálatot végeztetni. 

Másik gyakori ok lehet, hogy a szüretelés nem a megfelelő időben történik, hanem túl későn. A foltosság megelőzése miatt a szüretet már akkor meg kell kezdeni, mielőtt az almák teljesen beérnek és a leszedett gyümölcsöket alacsony hőmérsékleten célszerű tárolni.

Ha nincs saját hűtőházunk, ami kiskert és pár almafa esetén elég valószínű, akkor mindenképp gondoskodnunk kell a tárlóhelyiség rendszeres szellőztetéséről. Ha ezt elmulasztjuk, annak roppant kellemetlen  következményei lesznek az almáink túlélési esélyeit illetően, ugyanis a gyümölcshúsból kiáramló aromaanyagok nagyon hamar megbarnítják az egyébként egészséges almákat is, onnan pedig már csak egy lépés a teljes züllés: a ráncosodás és rothadás.

Végül a legfontosabb: ha már átvettük az angol mondást - An apple a day, keeps the doctor away (Napi egy alma az orvost a háztól távol tartja!) -, akkor tartsuk is be, és ne hagyjuk megpunnyadni az éves termést!