Még hogy a növények unalmasak! Léteznek látványos mozgásra képes ragadozó fajok, amelyek állatok becserkészésére specializálódtak. A hazánkban is élő, aktív mozgást végző harmatfűről (Drosera) már írtunk, így következzen most egy passzív rovarcsapda!

A kancsóka (Nepenthes) nemzetség tagja a trópusi erdők ragadozója. A kancsó alakú élelemgyűjtője egy lomblevél módosulása révén jött létre. Pereme csúszdaként működik - ezt esetleg még szórakozásnak gondolja az odatévedt rovar, viszont mikor a csapda aljára ér, előbb-utóbb rájön, hogy onnan nincs menekvés. A kancsó alján lévő szövetek fehérjebontó enzimeket termelnek, amitől a bentrekedt rovar két nap alatt megemésztődik, és a növény számára felszívható formába kerül.

Létezik olyan Nepenthes faj, amely méretes kancsóiban akár több liternyi emésztőnedvet is felhalmoz, ami egy kisemlős elpépesítésére is elég lenne.

A rovarfogó növények ahhoz igénylik az állati fehérjét, hogy bőségesen virágozzanak, de életképesek maradnak húsevés nélkül is. Ehhez csak a kedvükre kell tennünk: 

• savanyú, tőzeges, jó vízáteresztésű talajba ültessük
• eső- (vagy forralt) vízzel locsoljuk (kancsójába ne menjen)
• ne hagyjuk kiszáradni a földjét
• gondoskodjunk a magas páratartalomról
• keressünk számára meleg, világos (de tűző naptól védett) helyet

E feltételek leginkább egy üvegházban, télikertben, esetleg egy fedett akváriumban teljesülnek.

Ha kancsókánknak nincs kancsókája, vagy nagyon apró kancsókat növeszt, akkor az alacsony páratartalomtól szenved. Ha fakó színével van bajunk, akkor fényhiányra gyanakodhatunk. Idővel alsó levelei és kancsói elöregednek, elbarnulnak: ezeket folyamatosan távolítsuk el.

Időnként kínáljuk meg muslicákkal, legyekkel vagy apró szöcskékkel. Meghálálja az etetést, bár dorombolni sosem fog!